„A test elmondja, amit a szavak képtelenek.” – Martha Graham 1.rész
A különböző diétás programok abban tévednek, hogy nem veszik figyelembe testünk jelzéseit, hogy mind étkezési szokásaink, mind testi adottságaink árulkodnak lelki, érzelmi életünkről egyaránt. Hát akkor csapjunk végre a lecsóba, és nézzük meg amolyan Body&Mind stílusban, hogy mivel is állunk szemben?!
Kép: FreePik
Alapvetően kétféle éhséget különböztetünk meg. A tiszta fizikai és az érzelmi éhséget. A fizikai egyértelmű. Lassan alakul ki, majd egyre éhesebbek leszünk, a hasunk elkezd korogni és eszünk valamit, mert éhesek vagyunk.
Az érzelmi ennél jóval összetettebb. Az érzelmi éhség hirtelen csap le. Hirtelen dönt hanyatt a farkasétvágy, amit a legtöbb esetben azonnal orvosolnunk kell.
Ennek a fajta orvoslásnak, vagyis az érzelmi - és gyakorta csak képzelt – éhség kielégítésnek is több módja van. Előfordulhat, hogy azonnal habzsolni kezdünk valamit. Gyakorta bizonyos érzelmeket bizonyos típusú ételekkel kompenzálunk. És előfordulhat az is, hogy lassabb, de módszeresebb, soha véget nem érő nassolással enyhítjük az érzelmi éhség kínjait.
Melyek az érzelmi éhség legfőbb jellemzői:
- Soha nem a tested váltja ki. Az érzelmi éhség alapvetően az agyból indul, az idegrendszerednek hiányzik valami, amit valamiképpen azonnal ízekkel, illatokkal, táplálékkal kívánsz pótolni.
- Kontrollálatlan. Gyakorlatilag, nincs olyan, hogy elég. Eszel, ameddig van elegendő étel vagy amíg teljesen ki nem pukkadsz.
- Előfordulhat, hogy nem akármilyen ételre vágysz. Az érzelmi éhséget sokszor csak egyetlen típusú étel elégítheti ki. Ez a legtöbb esetben édesség, szénhidrát vagy valamilyen extrémen sós étel.
- Evés után jön a bűntudat. Nem feltétlenül minden esetben, de sokszor előfordul, hogy miután jól kicsipegetted magad, vagy teleetted magad édességgel, sütivel, akkor maró bűntudatod lesz és mélységesen szégyelled magad.
Mikor alakulhat ki érzelmi éhség?
Ehhez érdemes végiggondolni azt, hogy mit, mikor, és hogyan eszünk!? Mikor és hogyan tör ránk az éhség? Amikor éppen ránk tör az olthatatlan evési vágy, akkor éppen milyen lelkiállapotban voltunk? Csillapítani akarjuk az „éhségünket”, vagy elfojtani akarjuk kellemetlen érzéseinket, vigasztalni akarjuk magunkat az evéssel? Lehet, hogy valamiféle érthetetlen dac, vagy düh bujkál ilyenkor bennünk, és „csak azért is” eszünk? Egyáltalán olthatatlan evési vágyam van, vagy csak nassolgatok egész nap, esetleg napközben egyáltalán nem is eszem, aztán este pedig dugig, többször is?
Na, kezdesz ráérezni az ízére?
Ha jobban megfigyeled ezeket a szokásokat, akkor 3 alapvető érzelmi motívumot tudsz beazonosítani. Pozitív érzések bekebelezése, negatív érzések elfojtása, én-védelem megteremtése, azaz küzdelem a félelemmel. Lássuk részletesen is.
Az evés, mint hiánypótlás:
Ha hiányzik valami az életedből és ebből következően – vagy ettől függetlenül - unatkozol.
Az érzelmi éhség gyakorta valamilyen hiánypótlás. Jelezheti valamilyen érzelemnek a hiányát. Talán hiányzik mellőled egy szerető társ, nincsenek baráti kapcsolataid, nem tudsz, vagy nem akarsz kimozdulni. A társaság hiányát étellel pótolod, hiszen az étel megbízható társ, jó barát, mindig kéznél van. Pillanatnyi vigaszt, enyhülést nyújt, de sajnos túl gyorsan elmúlik a hatása. Talán éppen a társaság hiányából következik az ehhez kapcsolódó másik ok, amiért a lelked éhezik, ez pedig az unalom. Ha jól belegondolsz, a kettő összefügg. Nincs pasim, nincsenek barátaim, nem tudok senkivel programot szervezni, otthon ülök, unatkozom, a hűtő ajtaja pedig mindig tárva nyitva áll. Az elismerés hiánya, a siker utáni vágyakozás is ilyenkor bukik ki leginkább.
Sok esetben előfordul az is, hogy az evés volt az egyetlen élvezeti forma, vagy szórakozás, amit gyerekkorunkban engedélyeztek nekünk, illetve a szeretet kifejezése, a megértés kizárólag az étkezések körül forgott, persze ennek is megvannak a generációs okai.
Aztán belekerülsz egy végtelen körforgásba. Eszel, nassolsz, hízol. Egyre többet eszel. Egyre többet hízol. Egyre kellemetlenebb, ha ki kell mozdulnod, ha társaságba kell menned. Egyre szűkebbek a ruháid. Egyre cikisebb nadrágot vagy szoknyát vásárolni. Strand? Hagyjuk is…És még bánatosabb vagy, még többet eszel. Az unalomból és a szeretet vagy társaság hiányából fakadó evést sokszor kíséri bűntudat és mélységes szégyen. Ez nem minden érzelmi túlevésre jellemző, de mivel a szeretethiány gyakran önutálatba, mártíromkodásba torkollik, ezért ezekben az esetekben gyakrabban bűnbánó az ember.
Kép: FreePik
Mérges vagyok, eszem valamit!!!!
A másik nagyon jellemző kategória, amikor negatív érzéseinket akarjuk az evés által elnyomni, magunkba fojtani. Lányoknál leggyakrabban a düh, és az agresszió kifejezése vált a tiltások tárgyává, ilyenkor tehát ahelyett, hogy elküldeném a retkesbe a főnökömet, inkább hazamegyek, és agyonzabálom magam!!! Ismerős ugye? Persze a példa szélsőséges, de bizony meg kell tanulni felvállalni, és beleállni a konfliktusokba. Szintén rendkívül fontos a düh, és a harag megélése, kifejezése, ráadásul meglepően hatásos eredményeket érhetünk el, ha végre változtatunk konfliktuskerülő szokásainkon. A tehetetlenség fojtogató érzése, a bánat, csalódottság, megalázottság, szégyen, amiket valóban szörnyű nehéz megélni, ideiglenes nyugvópontra jutnak egy masszív vacsora bekebelezésével, de akárhogy is ezzel csak mélyebbre toltad, és nem oldottad meg a problémádat!
A dühből vagy méregből történő evés teljesen kontrollálatlan. Olyankor mindegy, hogy mit eszel, a dühből evés nem étel specifikus. Eszel, amit és amíg látsz. A hiányból vagy unalomból fakadó evéstől eltérően ebben az esetben már ritkábban jelentkezik a habzsolás utáni bűntudat. Ugyanis nem magadra vagy mérges az elfogyasztott étel miatt, hanem bizonyos személyekre, szituációkra. A mértéktelenség azonban nem csak egészségtelen, de hosszú távon kifejezetten veszélyes is.
Hamarosan tovább elemezgetjük az érzelmi evés lehetséges okait, módozatait, és megpróbáljuk megkeresni a megoldást is. Ne feledd azonban, egyéniség vagy. Hiába a kategóriák, neked nem feltétlenül kell csak egyikbe vagy másikba tartoznod. Lehetsz egyszerre érzelmi evő düh, csalódás, magány és más okok miatt is. Figyelj, folytatjuk!
Üdv!
Viki&Kata