Örökölted vagy szorgalmasan megszerezted saját magadnak? Honnan jöttek és hogyan, azok a csúnya, gonosz pluszkilók? Ezt tárjuk most fel lelki és testi síkon, amolyan Body&Mind Therapeia-s stílusban.

Mind – Mit üzen a tested a súlyfeleslegen át? :

Ahhoz, hogy valóban képes legyél életmódodon változtatni, és tartósan tudj megszabadulni túlsúlyodtól, étkezési szokásaid megváltoztatása mellet, fontos, hogy megértsd mi lapul a lelked mélyén. Fontos, hogy szembenézz azzal, amit a tested üzenni próbál neked. Következő cikksorozatunkban ezt fogjuk bemutatni nektek, illetve, hogy a különböző lelki problémák milyen jellegű táplálkozási szokásokhoz vezethetnek. Beszélünk majd a hiány alapú túlevésről, az elfojtásokról, a védekezésről egyaránt. Természetesen ez így önmagában csak egy mankó, ami segít a megértésben, illetve arra buzdít, hogy kezdj el tudatosan gondolkodni életmódod felől. Mi mind rendkívül sokféle életutat járunk be, ezért a következőkben bemutatott alapproblémák keverékét hordozzuk magunkban. Akkor most hajrá, kezdjük el a feltérképezést!

Body – A felelősség elsősorban a tiéd:

Öröklött vagy szerzett túlsúly?

Az egyik legkönnyebb és legkézenfekvőbb magyarázat a túlsúlyra, hogy hát ez van, anyám apám is túlsúlyos, genetikailag hajlamosak vagyunk a hízásra és kész. Kifogásnak nagyszerű, sőt még életszerű is, de a legtöbb esetben ez nem más, mint gyenge magyarázat.

Valójában előfordul olyan, hogy valaki betegség miatt túlsúlyos. De ezek olyan súlyos betegségek, mint a pajzsmirigy alulműködés, a Chushing szindróma, a Prader-Willi szondróma, vagy mondjuk a Pickwick szindróma. Ezek mind súlyos, idegrendszeri, vagy hormonális betegségek, amelyek komoly gyógyszeres kezelést igényelnek és valóban szinte leadhatatlan súlyfelesleget okoznak.

Az összes többi esetben véleményem szerint szerzett túlsúlyról beszélhetünk. Egészen pontosan nem is magát a súlyfelesleget vagy a kövérséget örököljük, hanem a rossz szokásokat szívjuk magunkba. Ha a felmenőid kövérek voltak, az vajon miért volt? Ha a betegségeket kizárhatjuk, akkor nézzünk jobban a dolgok mögé. Milyenek voltak, vagy milyenek a család étkezési szokásai? Mit és hogyan esztek? Mi kerül általában az asztalra? AZ evés a lényeg vagy az együttlét? Az étel a fontos, vagy az, hogy együtt legyen a család? Beszélgettek evés közben vagy csak csendben lapátoltok? Te hogyan éled a mindennapjaidat? Követed a családi mintát? Úgy főzöl, táplálkozol, ahogyan annak idején otthon láttad? Azokat az ízeket, szokásokat tetted magadévá? ÉS a családtagjaidhoz hasonlóan te is súlyfelesleget cipelsz? Ennek nem az az oka, hogy hasonlóak a génjeitek, hanem az, hogy hasonlóak az étkezési szokásaitok. Ezzel együtt, és éppen ennek okaként vannak, akik hajlamosabbak a hízásra és vannak, akik kevésbé. Ez magyarázható az anyagcserével, a fizikai aktivitás mértékével, de a túlsúlyért a legtöbb esetben a környezet, és annak hatásai a felelősek. Na és persze te magad. Durván hangzik, tudom. De pont azért vágom így a képedbe, mert pontosan tudom, miről beszélek. Mert nekem is az volt a normális, hogy jókat eszünk, gyorsan eszünk, szinte habzsolva, jó nehezeket, magyarosakat, sülteket, jól berántott főzelékeket. Szerintem, húsz éves koromig nem is ettem igazi zöld salátát, csak úgy, magában. Mert mi otthon nem szoktunk. Évekbe telt, mire kialakítottam a saját étkezési szokásaimat, amihez most már a családom is tud igazodni, és ami még fontosabb, el tudja ezt fogadni.

Kicsit több lelkizéssel holnap folyt.köv.!!!!!!

Üdv!

Viki&Kata