Folytatjuk a szerzett vagy öröklött túlsúly taglalását. Ahogyan azt ígértük, picit több lelki vonulattal járjunk a végére, hogyan is szaladnak fel szinte észrevétlenül a felesleges kilók. Elmélkedjünk el egy kisit, hogyan is hízunk lelkileg és hogyan tehetünk ellene a gyakorlatban. 

Mind:

Természetesen az „öröklött” túlsúlynak is vannak lelki okai, csakhogy az nagy valószínűséggel a korábbi generációkban keresendő. Például a túlsúly mögött meghúzódó egyik alapkonfliktus az érzelem hiány, szeretet hiány. De lehet ez az elismerés hiánya, a törődés hiánya (következő cikkünkben bővebben), amit nem kaptunk meg gyerekkorunkban. Később az evés lesz az, amivel kárpótolom magam, örömet szerzek magamnak. Kvázi „ha az anyám nem táplált szeretettel, majd én megteszem helyette!” Később, pont ebből a tapasztalatból kiindulva, lehet, hogy példás anya leszek, mindent megteszek gyermekemért, kényeztetem, táplálom a hitem szerint legkiválóbb ételekkel! Viszont így ösztönösen átadom neki azokat az étkezési szokásaimat is, amik egy rendkívül mély fájdalomból gyökereznek. A gyermek ráadásul másol, mintát követ, és méghozzá nem is tudatosan, hanem ösztönösen szívja magába, gyakorlatilag már az anyatejjel azt a beállítódást, ami a későbbi étkezési szokásaihoz vezethet. Nála már nem jelentkezik az alapprobléma, már nyoma sincs a szeretethiánynak, sőt, lehet, hogy pont az ellenkezőjét kapja!!!  És ilyenkor tud jobb híján magyarázatul szolgálni a genetika…  De ha ez nem genetika, akkor tulajdonképpen mi is történik???

Gyakorlatilag lemodellezzük a szüleinket. Gondold csak végig, mert nem is olyan bonyolult. Bizonyos lelkiállapotokhoz hozzátartozik néhány tipikus megjelenési forma. Ha szomorúak vagyunk, akkor görnyedtebben járunk, előre esik a vállunk, vagy összekuporodva ülünk. Elnyúlik az arcunk, lelassul a beszédtempónk, tompább, fakóbb lehet a hangunk. Megváltozik a tekintetünk. Ha boldogok vagyunk ennek az ellenkezője történik. Testtartásunk, arcunk, hangunk, mozgásunk, tekintetünk, minden apró rezdülésünk árulkodik arról, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk. Ebben az a nagyon izgalmas, hogy ez visszafelé is hat. Ha változtatunk ezeken a külső megjelenéseinken „fiziológián”, akkor az bizony visszahat a lelkiállapotunkra is. De mi is történik gyerekkorunkban? Mivel ebben az időszakban a legintenzívebb tanulási forma az utánzás, másolás, ezért gyakorlatilag, ahogy szüleink „fiziológiáját” azaz testtartását, járását, mozgását, beszédritmusát, mimikáit, gesztusait, hanglejtését, lemásoljuk, illetve bizonyos helyzetekre adott testjelzéseit, ezzel beprogramozzuk a hozzá tartozó lelki mintázatot is, illetve gondolkodásmódot. És ez szépen az egész testünkre, idegrendszerünkre kihat. Kihat az étkezési szokásainkon túl az anyagcserénkre, és mindenre. A jó hír az, hogy ezen lehet változtatni is! Tudatosan, és sok munkával, de lehet!! Nem árulok zsákba-macskát, ez nem fog egyik napról a másikra működni, de ha összehangolod az étkezési szokásaidat és az önismereti munkádat, akkor rendkívüli változásokat érhetsz el, és neked már nem kell továbbörökíteni amit nem akarsz! Érdemes tudatosan megfigyelned néhány célszemélyt, akik számodra példa értékűen élnek, táplálkoznak, akiket szívesen használsz mintának. Figyeld meg őket alaposan. Hogyan gondolkoznak, hogyan és miről beszélnek, hogyan mozognak, figyeld meg a gesztusaikat, hanghordozásukat, tempójukat, életvitelüket. Figyeld meg, és tudatosítsd a különbséget. Felnőtt korunkban történő modellezésnek ezek az első lépései, és már önmagában ez is sokat segíthet!

Body:

Ha a családodban csak te vagy duci, annak is a háttérben keresendő az oka. Lehet, hogy sovány, rossz étvágyú kisgyerek voltál és a szüleid mindenféle finomsággal etettek, kényeztettek, csak hogy egyél valamit végre. Lehet, hogy az étel gyermekkorodban jutalomként vagy büntetésként funkcionált. Ha jól csináltál valamit, akkor finomságot, édességet kaptál jutalmul, de ha valamit elszúrtál, akkor megvonták tőled ezeket. Egészen hihetetlen, de ezek a mostanra apróságnak tűnő dolgok befolyásolhatják az egész felnőttkorodra jellemző táplálkozási szokásaidat.

Hogyan lehet ezen változtatni? Csakis kitartással és elszántsággal. A magaddal hozott mintákat, szokásokat nehéz átírni, különösen akkor, ha egész családokkal, rokonsággal kell megküzdened. Mert bizony nehéz ebből kitörni. Mert ezerszer fogod hallani, hogy „ugyan már, együtt vagyunk, egyél végre rendesen. „ „Jaj, ne legelj már nem vagy te nyúl, a férfi mázsa alatt nem is férfi, olyan sovány vagy….”

Engedd el a füled mellett ezeket a mondatokat. Mert neked igenis szabad megalkotni a saját étkezési szabályaidat és neked igenis szabad nem enni, ha nem akarsz. Vagy éppen azt enni, amit te szeretnél. Keresd meg a megszokott ételeid egészséges alternatíváit. Főzz magadnak, készítsd el magadnak a napi menüdet.

Állítsd fel a saját szabályaidat. És tartsd is magad hozzá. Beszélj a családoddal. Mondd el nekik, hogy Te másként szeretnél élni. Nem baj, ha nem tartanak veled, de ne akadályozzanak, hanem támogassanak. Ne nevessenek ki, ha salátát készítesz, ne dörgöljék az orrod alá, mennyivel finomabb a csülök, mint a száraz csirkemell. Ne tegyenek megjegyzést a kimért adagjaidra és ne könyörögjenek beled még egy és még egy falat ételt. Tartsák tiszteletben az új életmódodat. Cserébe oszd meg velük a sikereidet, mesélj a céljaidról. Mond el, hogy mennyivel jobban érzed magad, oszd meg velük, mi motivál és mi a célod. Ha látják rajtad, hogy Te jobban érzed magad a bőrödben, egészségesebb vagy, jobban érzed magad, napról napra nő az önbizalmad, az nekik elegendő bizonyíték lesz, hogy a helyes úton jársz. Ki tudja, lehet egyik nap majd csatlakoznak hozzád.

Csak egy példa a saját életemből. Én imádom a salátát. (Mint mondtam, nem volt ez mindig így. A saláta nálam sokáig kimerült a párolt zöldségkeverékben, amit jól megmustároztam, hogy legyen íze.) Amikor kis családommal ebédelünk vagy vacsorázunk, én általában eszem valamilyen zöld salátát. Őket sosem kényszerítettem, de mindig volt az asztalon. Idővel a férjem számára is teljesen természetessé vált, hogy ő is azt eszik, sőt, a kisfiam is lelkes saláta fogyasztó. De a legnagyobb sikerem, hogy jó ideje már a férjem is szívesen fogyaszt vacsorára a nehéz ételek helyett egy könnyű salátát. ( Jó, persze, nem minden áldott nap, de elég sűrűn, hogy büszke legyek rá.) És esküszöm, még csak pisztolyt sem kell tartanom a fejéhez. Már csak azért sem, mert saját bevallása szerint is sokkal jobban érzi magát. Ettől függetlenül teljesen átlagosa konyhát viszünk, amit igyekszem a saját igényeim szerint is alakítani. Mert igenis lehet egészségesen élni és főzni család, munka és háztartás vezetése mellett is. Mert ez is egy állandó kifogás. „A család és munka mellett nincs időm….”. Az egészségre mindig van idő. De ez már egy következő cikk témája lesz.

 Ne feledjétek, hamarosan jövünk megint! Tréningjeink és egyéni foglalkozásaink menetét nagyban tükrözik írásaink is. Reméljük, hogy a cikkekben rejlő harmóniát a való életben is bemutathatjuk nektek. 

Üdv!

Viki&Kata