Világéletemben rossz voltam matekból. Utáltam számolni. De amikor fogyókúrázni kezdtem, kénytelen voltam elkezdeni számolgatni. Mérleg és kalóriafüggő lettem. Kitaláltam, hány kiló akarok lenni és addig meg sem álltam. Számolgattam a napi kalória bevitelt, álltam naponta négyszer a mérlegen és persze szédelegtem az éhségtől. Állandóan a BMI –met számoltam. Tudjátok, a Body Mass Index vagy Testtömeg index. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban mért testsúlyt elosztják a méterben mért testmagasság négyzetével.

Aztán megkeresheted magad az alábbi kategóriákban.

Én nagyon szerettem volna 19 felé menni, de 21-22 alá sosem sikerült kerülnöm. Hogy miért mondom el ezt? Azért, mert az általam kitűzött célsúly köszönőviszonyban sem volt a testem realitásával. Függetlenül a mérlegtől és a hülye BMI-től saját magamhoz képest sovány voltam. A kinézetem teljesen egészségtelen volt, a szemem karikás, az arcom beesett és a fenébe, fenekem meg pocakom még mindig volt.

Na, ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ne legyél szám függő. Diétázhatsz, fogyókúrázhatsz, de a testedet nem csaphatod be. Leerőszakolhatsz magadról annyi kilót, amennyit csak akarsz. De amint befejezed a tudatos koplalást és önéheztetést, a tested rá fog találni a saját optimális súlyára. Arra, ahol viszonylag normálisan tudsz enni, amikor még nincsenek a súlyodnak testi tünetei, nem hullik a hajad, nem hordozol táskákat a szemed alatt. Lehet, hogy nem fogsz tudni együtt élni a saját magad által megálmodott célsúlyoddal. De jól leszel, lesz elég energiád, jól fogsz aludni és még sportolni is lesz erőd. Lehet, hogy egy számmal nagyobb ruhákat kell majd venned és el kell felejtened a haspólót, de ez utóbbi egy bizonyos kor felett amúgy is inkább ciki, mint szexi. Mindezek talán többet érnek, mint csupán egy szám a mérlegen. Engedd el a matekozást és fókuszálj az egészségedre.